@beszélő név: "(i) Azért mert az anyagi károkozást lehet anyagi jóvátétellel ellensúlyozni, miért következne az, hogy ez a fajta szemléletmód, úgy általában alkalmas lenne a jogalkotásban?"
Te állítod azt, hogy nem alkalkmas. Szóval neked kellene bizonyítanod, mert ugye határozottan létezik ilyen környülállás büntetéseknél...
"(ii) Bemutat egy nézőpontot, valóban. A kérdés viszont így hangzik: épp ez a nézőpont lenne a legalkalmasabb, hogy ítélkezzünk?"
A kérdés úgy hangzik, hogy el kell-e vetnünk ezt a nézőpontot azzal a felkiáltással, hogy te érintett vagy, szóval ne szólj bele?
"Az állam nem emberek egy csoportja, hanem egy intézmény."
Az állam _nem_ egy intézmény. Az állam kb. egy adott terület lakóiból álló szervezet, és a többé-kevésbé demokratikus államok lakói többé-kevésbé maguk döntenek az adott állam szabályairól, törvényeiről, ami alapján az adott állam intézményei, konkrétan a bíróság és a bv. vagy alkalmaz halálbüntetést, vagy nem.
"A halálbüntetés nem egy szükséges eszköze annak, hogy a társadalom működhessen (közlekedés, munkavégzés), hanem egy büntetési forma. A párhuzam rossz."
A párhuzam valóban nem a legtökéletesebb, de elég jól rámutat arra, hogy a valóságban a hibalehetőség nem jelenti azt, hogy az adott dolgot erre hivatkozva betiltjuk. Még akkor sem, ha az előforduló hiba egy ártatlan ember életébe kerül.
@xclusiv: (i) Azért mert az anyagi károkozást lehet anyagi jóvátétellel ellensúlyozni, miért következne az, hogy ez a fajta szemléletmód, úgy általában alkalmas lenne a jogalkotásban?
(ii) Bemutat egy nézőpontot, valóban. A kérdés viszont így hangzik: épp ez a nézőpont lenne a legalkalmasabb, hogy ítélkezzünk?
Az állam nem emberek egy csoportja, hanem egy intézmény.
A halálbüntetés nem egy szükséges eszköze annak, hogy a társadalom működhessen (közlekedés, munkavégzés), hanem egy büntetési forma. A párhuzam rossz.
(i) Azért mert az anyagi károkozást lehet anyagi jóvátétellel ellensúlyozni, miért következne az, hogy ez a fajta szemléletmód, úgy általában alkalmas lenne a jogalkotásban?
(ii) Bemutat egy nézőpontot, valóban. A kérdés viszont így hangzik: épp ez a nézőpont lenne a legalkalmasabb, hogy ítélkezzünk?
Az állam nem emberek egy csoportja, hanem egy intézmény.
A halálbüntetés nem egy szükséges eszköze annak, hogy a társadalom működhessen (közlekedés, munkavégzés), hanem egy büntetési forma. A párhuzam rossz.
A rövid válaszom: a.te.ervelesi.hibad.hu/keresd_ki_nem_fogom_mindet_felsorolni xD
Kicsit hosszabban:
"(i) A szemet szemért, fogat fogért típusú érvek"
Ha anyagi természetű "károkozás" esetén létezik a pénzbüntetés, akkor miért ne létezhetne életellenes bcs. esetén is hasonló?
"(ii) Ha személyesen lennél érintett, mondjuk a szeretteidet mészárolná le valaki, akkor is a halálbüntetés ellen lennél-e? Ez az érv az érzelmeinkre próbál hatást gyakorolni, de összekever két dolgot."
Ez nem kever össze semmit, csak bemutat egy nézőpontot. Márpedig egy gyilkos a te szeretteid életét is elveheti, remélem soha nem kell megélned hogy milyen ez...
"(iii) Az elrettentő erő."
Ebben egyetértek, elrentettő ereje nincs. Nem is kell hogy legyen.
"Továbbá csak jelezném, hogy már pusztán azt az állítást is igen problematikus védeni, hogy az állam gyilkolhat."
Khömm, elvileg az állam az kb. az emberek egy csoportja. Ha egy adott ember meggyilkolhatja ezen csoport egy vagy több tagját, akkor ez a csoport miért ne tehetné meg ugyanezt ezen gyilkossal szemben?
"Végezetül a halálbüntetés elleni legerősebb gyakorlati érvet ismételném meg, amely a jogalkalmazási gyakorlat esendőségére épít, s amelyet nem lehet elégszer hangsúlyozni."
Ez is igaz, hibák előfordulnak, és ez az egyetlen valódi érv a halálbüntetés ellen.
Csak ha a hibalehetőség miatt nem engedjük a halálbüntetést, akkor pl. a közúti közlekedést is betilthatnánk, mert ott is előfordulnak hibák, amik nem egyszer ártatlanok halálával végződnek. Sőt, a munkavégzést is betilthatnánk, mert előfordulnak halálos munkahelyi balesetek.
De ugye nem ezt tesszük, hanem megpróbálunk olyan körülményeket teremteni, hogy minél kisebb eséllyel forduljanak elő hibák. Persze ez az esély soha nem fog nullára csökkenni, de ugye rizikó nélkül nincs kockázat...
@gtri: "Szóval már a tényleges életfogytiglan is embertelen az "európai mérce" szerint."
Nem, Az az embertelen, hogy "leghamarabb 40 év letöltése után van lehetőség a büntetés felülvizsgálatára".
Egyszerű a megoldás: legyen 20 év, és a döntés is szóljon 20 évre, azaz a következő felülvizsgálat is 20 év múlva legyen ha nem engedik ki. Ha pedig kiengedik akkor változzon a büntetés 20 évre felfüggesztett életfogytra, és ha ez idő alatt a legkisebb szabálysértést is elköveti akkor vissza a rács mögé. Ha 20 évig mintapolgár volt, akkor talán elengedhetjük...
off: Ez a komment betűtípus egyszerűen olvashatatlan. Csúnya is, de ez a kisebb baj vele.
on: Kicsit hibázik ez a típusba sorolás. Mert van pl. olyan is, aki egész egyszerűen leszarja a másik életét. Veszélyezteti az "üzletemet", hát megölöm, szerintem így normális.
Vagy épp: örömet okoz nekem, hát megölöm. Igen, ez egyfajta betegség is, de ha tudatában van annak hogy mit tesz, tisztában van azzal hogy ő elveszi egy hozzá hasonló emberi lény életét, és mégis úgy dönt hogy megteszi, hát akkor ne betegként kezeljük már, hanem, ugye.
És az ilyen bűnözőket végleg ki kell vonni a társadalomból, mert veszélyt jelentenek a "normális" emberekre, és szinte 0 eséllyel fognak "megjavulni". Az ilyenek szoktak tényleges életfogytot vagy halálbüntetést kapni.
Na nem mintha túl nagy különbség lenne a kettő között, a szabad (korábbi) életét effektíve mindenkét esetben elvesszük tőle, még az se biztos hogy tényleges életfogyt az embertelenebb a kettő közül. Én pl. azért nem támogatom a legdurvább bűnözők halálbüntetést, mert túl könnyen megúsznák, szerintem megérdemlik hogy minden nap arra keljenek fel hogy soha nem lesznek szabadok, mindezt persze nem 4 csillagos hotel ellátással.
De lényeg a lényeg: a picsogást félretéve ez végülis egy gazdasági döntés. A társadalom számára az adott mindenképp "elveszett" (hálistennek), a kérdés csak az hogy mindez mennyibe fog kerülni. És 10-20-30 évig eltartani, őrizni, stb. szerintem sokkal többe kerül, mint végezni fele.
Javítás: A (ii) részben ez a mondat: "Valóban szerencsés dolog lenne, ha az áldozatok vagy azok legközvetlenebb hozzátartozói szabnák meg az kiszabandó büntetések mértékét." természetes pont helyett kérdőjelet szeretett volna a végére.
A halálbüntetés pro és kontra szerintem azon kevés kérdések egyike, ahol elég meggyőzően lehet érvelni az egyik oldal tarthatatlansága, illetve a másik oldal preferálhatósága mellett, azaz a közvélekedést megosztó kérdések közül azon kevesek egyike, amelyiket elég egyértelműen el lehet dönteni. A halálbüntetés elvetendő. Mellette leginkább három érvet szoktak felhozni, de mindhárom ellen jól lehet érvelni. Ezek:
(i) A szemet szemért, fogat fogért típusú érvek. Ezekkel az a gond, hogy amennyiben a jogalkotásban úgy általában mérvadónak fogadnánk el ezt a fajta elvet, az nyilvánvaló képtelenségekhez vezetne. Gondoljunk bele, miképpen büntetnénk egy zsebtolvajt, egy nemi erőszakot elkövetőt, vagy egy adócsalót. Ha pedig úgy általában az elv abszurditásáról árulkodna a gyakorlat, akkor – adódik a kérdés – miért tartanánk meg épp a legsúlyosabb vétségek esetében?
(ii) Ha személyesen lennél érintett, mondjuk a szeretteidet mészárolná le valaki, akkor is a halálbüntetés ellen lennél-e? Ez az érv az érzelmeinkre próbál hatást gyakorolni, de összekever két dolgot. A személyes érintettség pozícióját összekeveri az ítéletalkotás feladatát végző személy státuszával. Valóban szerencsés dolog lenne, ha az áldozatok vagy azok legközvetlenebb hozzátartozói szabnák meg az kiszabandó büntetések mértékét. Épp a legelemibb érzelmi érintettség predesztinálna minket arra, hogy mérlegeljünk, körülményeket latolgassunk, döntést hozzunk? Aligha. Ráadásul ez az érv könnyen megfordítható. Ha te csücsülnél ártatlanul elítélve egy cellában kivégzésedet várva, továbbra is támogatnád-e a halálbüntetést?
(iii) Az elrettentő erő. Gyenge érv, amelyet tudtommal még soha nem támasztottak alá statisztikai adatokkal. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szigorú büntetésnek ne lenne elrettentő ereje. Ha mondjuk hazánkban holnaptól a gyilkosságot 50.000-től 1.000.000-ig forintig terjedő pénzbüntetéssel szankcionálnák, fél év alatt vérbe borulna az ország. Viszont a nagyon hosszú, vagy adott esetben az élet végéig húzódó börtönbüntetés már bőven elegendő szigorral rendelkezik, hogy a közmorál szintjét képviselő tömeg ne essen kísértésbe, vagyis, hogy tényleg csak a kontrollt egy adott pillanatra elvesztők, a pszichopaták, illetve azok maradjanak, akikben a motiváció legyőzi a normákat. Az első két csoport esetében irreleváns a halálbüntetéssel való fenyegetettséget szempontként értelmezni, míg az utóbbiak esetében a visszatartó erő legjobb esetben is puszta feltételezés.
Továbbá csak jelezném, hogy már pusztán azt az állítást is igen problematikus védeni, hogy az állam gyilkolhat. De ez egy sokkal elvontabb síkra tereli a kérdést, amibe itt most talán nem érdemes belebonyolódni.
Végezetül a halálbüntetés elleni legerősebb gyakorlati érvet ismételném meg, amely a jogalkalmazási gyakorlat esendőségére épít, s amelyet nem lehet elégszer hangsúlyozni. E szerint a halálbüntetés azért kétes büntetési eszköz, mert tévedés esetén nincs mód kárpótlásra, jóvátételre. Ez rendkívül nyomós érv, főleg annak fényében, hogy bizonyosan tudunk olyan esetekről, amikor a bíróság mindenfajta külső presszúra nélkül hozott téves ítéleteket. Egyedül az, hogy a legtisztább jogkörnyezetben és gyakorlatban is előfordulhatnak szerencsétlen döntések, a halálbüntetés valamennyi támogatóját komolyan el kell, hogy gondolkoztassa. Ez az önmagában is nyomós érv ráadásul egy szélesebb, a társadalmi igazságossággal kapcsolatos eszmefuttatásra is támaszkodhat. Nem szerencsés ugyanis úgy érvelni, hogy igaz, nagy ritkán előfordulhatnak tévedések, de a halálbüntetés alkalmazása a számottevő többség morális érzékenységének szolgál megelégedéséül, ezért fenntartása mégis hasznos és indokolt. Ez a meglátás szembe megy azzal a társadalmi igazságosságra vonatkozó alapvetéssel, hogy a többség jólétének mértékét nem növelhetjük egy kisebbség kárára ott, ahol ez elkerülhető, illetve, ha elkerülhetetlen, akkor a hátrányokért a kisebbséget más eszközökkel kompenzálni igyekezzünk. A halálbüntetés esetében a kisebbséget akár egyetlen, életétől tévedésből megfosztott ember is alkothatja, kompenzációra pedig nem nyílik alkalom.
"Ha valaki hívő, az bízza ezt Istenre. Aki meg ateista, az ismerje be, kevés ő ahhoz, hogy ilyen kérdésben tévedhetetlen döntést hozzon."
Logikai bukfenc. Aki hívő, az képes tévedhetetlen döntést hozni? Vagy annak csak nem kell beismernie, hogy képes tévedhtetlen döntést hoznia? Logikus lenne, ha a hívőtől és az ateistától is csak annyit követelnél meg, hogy elfogadják, hogy nem képesek tévedhetetlen döntésre.
Mi van ha hívő, és abban hisz, hogy az isten rajta keresztül akarja kifejezni az akaratát? Ha hajlandó vagy elfogadni, hogy az illető hisz istenben, akkor azt is el kell fogadnod, hogy az ő hite szerint nem szabad az ilyen döntéseket istenre bízni, nem?
A halálbüntetéssel csak pár bajom van.
1. Nem büntet, hiszen meghal az illető kivégzéskor (mondjuk 30 évig a halálsoron úgy, hogy azt se tudja, mikor végzik ki, az mégiscsak büntet).
2. Végleges. Ha a bíró (magyar bírók esetében nem kis százalékban) hibázik, ártatlant ítél halálra, őt meg kivégzik...
Magam részéről sokkal jobban ki vagyok békülve a tényleges életfogyttal. Nem tudom, miért basztatták Magyarországot ezzel kapcsolatban, hiszen a briteknél is van. Ott EU-konform?
@Drexler Ádám:
Bocsánat, a gyurma nálam annyit tesz, hogy próbálnak megbökni, fogást találni, de mérhető ellenállás hiányában ez nem sikerül. Márpedig a kijelentéseid súlya jelentős, ahogy az első komment is jelezte, így azt várjuk beleállsz a vitába az előadottak mentén.
Mindegy, mindenjót a továbbiakhoz, jó éjszakát!
@BiG74 Bodri: Nem hiszem hogy az lennék csak amíg normális hangnemben kapok hozzászólásokat, addig én is úgy válaszolok. Illetve próbálom megérteni a másik nézőpontját hiába nem értek egyet velem. Ja és nem vagyok hozzászokva az ilyen mértékű kommentíráshoz, ez az első alkalom, hogy ennyien véleményezik bármimet
@Drexler Ádám:
Ádám, olvasgatom a válaszaid, és azt kell mondanom gyurma vagy. Védsz egy álláspontot, mely ellen a kommenterek hozzák a földhözragadt valós példákat, te pedig elismered, hogy igaz-igaz, de mégis. Érzelmi alapon vívódsz inkább magaddal, és közben kiblogolod?
A halálbüntetésben a visszavonhatatlansága a szörnyű, de egyértelmű, aljas gyilkosok esetében senki nem fog sírni miattuk, sőt ...
@gtri: Ebben teljesen igazad van. A cikkben inkább filozófikusan beszéltem az egész dolog lélektanáról. De tényleg, a mai nyugaton senki de senki nem vállal felelősséget semmiért, nem csak a politikában, hanem úgy általában.
Mi itt Európában éppen a jogállam egyre jobban elburjánzó vadhajtásaitól szenvedünk. Amíg ezt nem kezelik a döntéshozók, addig a "jogállam" és a "bűnözőkkel szemben tanusított emberség" szép elve csak borzongást vált ki a nem bűnöző hétköznapi emberekből. És nem fogják támogatni az akár az életüket veszélyeztető elvek gyakorlati megvalósítását.
És amíg nincs felelős soha a döntéshozók részéről addig ne csodálkozzanak, ha hiteltelennek tekinti az emerek többsége az "emberségességet" hirdetőket. Legyen egy "emberségességi tévedés" mondjuk 2-3-4 év a börtönben (mindenféle enyhítés lehetősége nélkül). Aki máskokat potenciálisan veszélyeztet az vállalja a felelősséget ha úgy alakul a helyzet.
Írok, De Minek
Utolsó kommentek:
xclusiv 2017.07.09. 18:02:39
Te állítod azt, hogy nem alkalkmas. Szóval neked kellene bizonyítanod, mert ugye határozottan létezik ilyen környülállás büntetéseknél...
"(ii) Bemutat egy nézőpontot, valóban. A kérdés viszont így hangzik: épp ez a nézőpont lenne a legalkalmasabb, hogy ítélkezzünk?"
A kérdés úgy hangzik, hogy el kell-e vetnünk ezt a nézőpontot azzal a felkiáltással, hogy te érintett vagy, szóval ne szólj bele?
"Az állam nem emberek egy csoportja, hanem egy intézmény."
Az állam _nem_ egy intézmény. Az állam kb. egy adott terület lakóiból álló szervezet, és a többé-kevésbé demokratikus államok lakói többé-kevésbé maguk döntenek az adott állam szabályairól, törvényeiről, ami alapján az adott állam intézményei, konkrétan a bíróság és a bv. vagy alkalmaz halálbüntetést, vagy nem.
"A halálbüntetés nem egy szükséges eszköze annak, hogy a társadalom működhessen (közlekedés, munkavégzés), hanem egy büntetési forma. A párhuzam rossz."
A párhuzam valóban nem a legtökéletesebb, de elég jól rámutat arra, hogy a valóságban a hibalehetőség nem jelenti azt, hogy az adott dolgot erre hivatkozva betiltjuk. Még akkor sem, ha az előforduló hiba egy ártatlan ember életébe kerül.
Bejegyzés: Megvédeni egy gyilkost
beszélő név 2017.07.08. 23:22:57
(ii) Bemutat egy nézőpontot, valóban. A kérdés viszont így hangzik: épp ez a nézőpont lenne a legalkalmasabb, hogy ítélkezzünk?
Az állam nem emberek egy csoportja, hanem egy intézmény.
A halálbüntetés nem egy szükséges eszköze annak, hogy a társadalom működhessen (közlekedés, munkavégzés), hanem egy büntetési forma. A párhuzam rossz.
Bejegyzés: Megvédeni egy gyilkost
beszélő név 2017.07.08. 23:22:23
(ii) Bemutat egy nézőpontot, valóban. A kérdés viszont így hangzik: épp ez a nézőpont lenne a legalkalmasabb, hogy ítélkezzünk?
Az állam nem emberek egy csoportja, hanem egy intézmény.
A halálbüntetés nem egy szükséges eszköze annak, hogy a társadalom működhessen (közlekedés, munkavégzés), hanem egy büntetési forma. A párhuzam rossz.
Bejegyzés: Megvédeni egy gyilkost
xclusiv 2017.07.08. 23:05:00
A rövid válaszom: a.te.ervelesi.hibad.hu/keresd_ki_nem_fogom_mindet_felsorolni xD
Kicsit hosszabban:
"(i) A szemet szemért, fogat fogért típusú érvek"
Ha anyagi természetű "károkozás" esetén létezik a pénzbüntetés, akkor miért ne létezhetne életellenes bcs. esetén is hasonló?
"(ii) Ha személyesen lennél érintett, mondjuk a szeretteidet mészárolná le valaki, akkor is a halálbüntetés ellen lennél-e? Ez az érv az érzelmeinkre próbál hatást gyakorolni, de összekever két dolgot."
Ez nem kever össze semmit, csak bemutat egy nézőpontot. Márpedig egy gyilkos a te szeretteid életét is elveheti, remélem soha nem kell megélned hogy milyen ez...
"(iii) Az elrettentő erő."
Ebben egyetértek, elrentettő ereje nincs. Nem is kell hogy legyen.
"Továbbá csak jelezném, hogy már pusztán azt az állítást is igen problematikus védeni, hogy az állam gyilkolhat."
Khömm, elvileg az állam az kb. az emberek egy csoportja. Ha egy adott ember meggyilkolhatja ezen csoport egy vagy több tagját, akkor ez a csoport miért ne tehetné meg ugyanezt ezen gyilkossal szemben?
"Végezetül a halálbüntetés elleni legerősebb gyakorlati érvet ismételném meg, amely a jogalkalmazási gyakorlat esendőségére épít, s amelyet nem lehet elégszer hangsúlyozni."
Ez is igaz, hibák előfordulnak, és ez az egyetlen valódi érv a halálbüntetés ellen.
Csak ha a hibalehetőség miatt nem engedjük a halálbüntetést, akkor pl. a közúti közlekedést is betilthatnánk, mert ott is előfordulnak hibák, amik nem egyszer ártatlanok halálával végződnek. Sőt, a munkavégzést is betilthatnánk, mert előfordulnak halálos munkahelyi balesetek.
De ugye nem ezt tesszük, hanem megpróbálunk olyan körülményeket teremteni, hogy minél kisebb eséllyel forduljanak elő hibák. Persze ez az esély soha nem fog nullára csökkenni, de ugye rizikó nélkül nincs kockázat...
Bejegyzés: Megvédeni egy gyilkost
xclusiv 2017.07.08. 22:38:04
Nem, Az az embertelen, hogy "leghamarabb 40 év letöltése után van lehetőség a büntetés felülvizsgálatára".
Egyszerű a megoldás: legyen 20 év, és a döntés is szóljon 20 évre, azaz a következő felülvizsgálat is 20 év múlva legyen ha nem engedik ki. Ha pedig kiengedik akkor változzon a büntetés 20 évre felfüggesztett életfogytra, és ha ez idő alatt a legkisebb szabálysértést is elköveti akkor vissza a rács mögé. Ha 20 évig mintapolgár volt, akkor talán elengedhetjük...
Bejegyzés: Megvédeni egy gyilkost
xclusiv 2017.07.08. 22:26:39
True story...
Bejegyzés: Megvédeni egy gyilkost
xclusiv 2017.07.08. 22:25:47
on: Kicsit hibázik ez a típusba sorolás. Mert van pl. olyan is, aki egész egyszerűen leszarja a másik életét. Veszélyezteti az "üzletemet", hát megölöm, szerintem így normális.
Vagy épp: örömet okoz nekem, hát megölöm. Igen, ez egyfajta betegség is, de ha tudatában van annak hogy mit tesz, tisztában van azzal hogy ő elveszi egy hozzá hasonló emberi lény életét, és mégis úgy dönt hogy megteszi, hát akkor ne betegként kezeljük már, hanem, ugye.
És az ilyen bűnözőket végleg ki kell vonni a társadalomból, mert veszélyt jelentenek a "normális" emberekre, és szinte 0 eséllyel fognak "megjavulni". Az ilyenek szoktak tényleges életfogytot vagy halálbüntetést kapni.
Na nem mintha túl nagy különbség lenne a kettő között, a szabad (korábbi) életét effektíve mindenkét esetben elvesszük tőle, még az se biztos hogy tényleges életfogyt az embertelenebb a kettő közül. Én pl. azért nem támogatom a legdurvább bűnözők halálbüntetést, mert túl könnyen megúsznák, szerintem megérdemlik hogy minden nap arra keljenek fel hogy soha nem lesznek szabadok, mindezt persze nem 4 csillagos hotel ellátással.
De lényeg a lényeg: a picsogást félretéve ez végülis egy gazdasági döntés. A társadalom számára az adott mindenképp "elveszett" (hálistennek), a kérdés csak az hogy mindez mennyibe fog kerülni. És 10-20-30 évig eltartani, őrizni, stb. szerintem sokkal többe kerül, mint végezni fele.
Bejegyzés: Megvédeni egy gyilkost
beszélő név 2017.07.08. 22:14:12
Bejegyzés: Megvédeni egy gyilkost
beszélő név 2017.07.08. 22:11:13
(i) A szemet szemért, fogat fogért típusú érvek. Ezekkel az a gond, hogy amennyiben a jogalkotásban úgy általában mérvadónak fogadnánk el ezt a fajta elvet, az nyilvánvaló képtelenségekhez vezetne. Gondoljunk bele, miképpen büntetnénk egy zsebtolvajt, egy nemi erőszakot elkövetőt, vagy egy adócsalót. Ha pedig úgy általában az elv abszurditásáról árulkodna a gyakorlat, akkor – adódik a kérdés – miért tartanánk meg épp a legsúlyosabb vétségek esetében?
(ii) Ha személyesen lennél érintett, mondjuk a szeretteidet mészárolná le valaki, akkor is a halálbüntetés ellen lennél-e? Ez az érv az érzelmeinkre próbál hatást gyakorolni, de összekever két dolgot. A személyes érintettség pozícióját összekeveri az ítéletalkotás feladatát végző személy státuszával. Valóban szerencsés dolog lenne, ha az áldozatok vagy azok legközvetlenebb hozzátartozói szabnák meg az kiszabandó büntetések mértékét. Épp a legelemibb érzelmi érintettség predesztinálna minket arra, hogy mérlegeljünk, körülményeket latolgassunk, döntést hozzunk? Aligha. Ráadásul ez az érv könnyen megfordítható. Ha te csücsülnél ártatlanul elítélve egy cellában kivégzésedet várva, továbbra is támogatnád-e a halálbüntetést?
(iii) Az elrettentő erő. Gyenge érv, amelyet tudtommal még soha nem támasztottak alá statisztikai adatokkal. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szigorú büntetésnek ne lenne elrettentő ereje. Ha mondjuk hazánkban holnaptól a gyilkosságot 50.000-től 1.000.000-ig forintig terjedő pénzbüntetéssel szankcionálnák, fél év alatt vérbe borulna az ország. Viszont a nagyon hosszú, vagy adott esetben az élet végéig húzódó börtönbüntetés már bőven elegendő szigorral rendelkezik, hogy a közmorál szintjét képviselő tömeg ne essen kísértésbe, vagyis, hogy tényleg csak a kontrollt egy adott pillanatra elvesztők, a pszichopaták, illetve azok maradjanak, akikben a motiváció legyőzi a normákat. Az első két csoport esetében irreleváns a halálbüntetéssel való fenyegetettséget szempontként értelmezni, míg az utóbbiak esetében a visszatartó erő legjobb esetben is puszta feltételezés.
Továbbá csak jelezném, hogy már pusztán azt az állítást is igen problematikus védeni, hogy az állam gyilkolhat. De ez egy sokkal elvontabb síkra tereli a kérdést, amibe itt most talán nem érdemes belebonyolódni.
Végezetül a halálbüntetés elleni legerősebb gyakorlati érvet ismételném meg, amely a jogalkalmazási gyakorlat esendőségére épít, s amelyet nem lehet elégszer hangsúlyozni. E szerint a halálbüntetés azért kétes büntetési eszköz, mert tévedés esetén nincs mód kárpótlásra, jóvátételre. Ez rendkívül nyomós érv, főleg annak fényében, hogy bizonyosan tudunk olyan esetekről, amikor a bíróság mindenfajta külső presszúra nélkül hozott téves ítéleteket. Egyedül az, hogy a legtisztább jogkörnyezetben és gyakorlatban is előfordulhatnak szerencsétlen döntések, a halálbüntetés valamennyi támogatóját komolyan el kell, hogy gondolkoztassa. Ez az önmagában is nyomós érv ráadásul egy szélesebb, a társadalmi igazságossággal kapcsolatos eszmefuttatásra is támaszkodhat. Nem szerencsés ugyanis úgy érvelni, hogy igaz, nagy ritkán előfordulhatnak tévedések, de a halálbüntetés alkalmazása a számottevő többség morális érzékenységének szolgál megelégedéséül, ezért fenntartása mégis hasznos és indokolt. Ez a meglátás szembe megy azzal a társadalmi igazságosságra vonatkozó alapvetéssel, hogy a többség jólétének mértékét nem növelhetjük egy kisebbség kárára ott, ahol ez elkerülhető, illetve, ha elkerülhetetlen, akkor a hátrányokért a kisebbséget más eszközökkel kompenzálni igyekezzünk. A halálbüntetés esetében a kisebbséget akár egyetlen, életétől tévedésből megfosztott ember is alkothatja, kompenzációra pedig nem nyílik alkalom.
Bejegyzés: Megvédeni egy gyilkost
P. J. Fry 2017.07.08. 21:48:22
Logikai bukfenc. Aki hívő, az képes tévedhetetlen döntést hozni? Vagy annak csak nem kell beismernie, hogy képes tévedhtetlen döntést hoznia? Logikus lenne, ha a hívőtől és az ateistától is csak annyit követelnél meg, hogy elfogadják, hogy nem képesek tévedhetetlen döntésre.
Mi van ha hívő, és abban hisz, hogy az isten rajta keresztül akarja kifejezni az akaratát? Ha hajlandó vagy elfogadni, hogy az illető hisz istenben, akkor azt is el kell fogadnod, hogy az ő hite szerint nem szabad az ilyen döntéseket istenre bízni, nem?
Bejegyzés: Megvédeni egy gyilkost
registerz 2017.07.08. 21:31:53
1. Nem büntet, hiszen meghal az illető kivégzéskor (mondjuk 30 évig a halálsoron úgy, hogy azt se tudja, mikor végzik ki, az mégiscsak büntet).
2. Végleges. Ha a bíró (magyar bírók esetében nem kis százalékban) hibázik, ártatlant ítél halálra, őt meg kivégzik...
Magam részéről sokkal jobban ki vagyok békülve a tényleges életfogyttal. Nem tudom, miért basztatták Magyarországot ezzel kapcsolatban, hiszen a briteknél is van. Ott EU-konform?
Bejegyzés: Megvédeni egy gyilkost
BiG74 Bodri 2017.07.08. 21:20:51
Bocsánat, a gyurma nálam annyit tesz, hogy próbálnak megbökni, fogást találni, de mérhető ellenállás hiányában ez nem sikerül. Márpedig a kijelentéseid súlya jelentős, ahogy az első komment is jelezte, így azt várjuk beleállsz a vitába az előadottak mentén.
Mindegy, mindenjót a továbbiakhoz, jó éjszakát!
Bejegyzés: Megvédeni egy gyilkost
Drexler Ádám 2017.07.08. 21:11:17
Bejegyzés: Megvédeni egy gyilkost
BiG74 Bodri 2017.07.08. 21:01:12
Ádám, olvasgatom a válaszaid, és azt kell mondanom gyurma vagy. Védsz egy álláspontot, mely ellen a kommenterek hozzák a földhözragadt valós példákat, te pedig elismered, hogy igaz-igaz, de mégis. Érzelmi alapon vívódsz inkább magaddal, és közben kiblogolod?
A halálbüntetésben a visszavonhatatlansága a szörnyű, de egyértelmű, aljas gyilkosok esetében senki nem fog sírni miattuk, sőt ...
Bejegyzés: Megvédeni egy gyilkost
Drexler Ádám 2017.07.08. 20:50:54
Bejegyzés: Megvédeni egy gyilkost
eszkütyü 2017.07.08. 20:48:41
Bejegyzés: Megvédeni egy gyilkost
gtri 2017.07.08. 20:46:10
Többet sajnos már nem tudok én sem hozzátenni a témához. Mindent "kiírtam magamból". Jó hétvégét!
Bejegyzés: Megvédeni egy gyilkost
Drexler Ádám 2017.07.08. 20:42:24
Bejegyzés: Megvédeni egy gyilkost
gtri 2017.07.08. 20:39:02
És amíg nincs felelős soha a döntéshozók részéről addig ne csodálkozzanak, ha hiteltelennek tekinti az emerek többsége az "emberségességet" hirdetőket. Legyen egy "emberségességi tévedés" mondjuk 2-3-4 év a börtönben (mindenféle enyhítés lehetősége nélkül). Aki máskokat potenciálisan veszélyeztet az vállalja a felelősséget ha úgy alakul a helyzet.
Bejegyzés: Megvédeni egy gyilkost
ddt 2017.07.08. 20:28:52
Hát ez van. Na elmondtam amit akartam. Csá!
Bejegyzés: Megvédeni egy gyilkost